*
Ahogy érintesz, méz csorog ereimben
ahogy arcomat megsimítod, érdes tenyered lenyomata
emlék-rajzolat gondterhelt homlokomon –
ahogyan bőröm ezeréves barázdái között kitelnek a ráncok –
újra húszéveseknek lát a visszaforgó idő,
rég elkopott jelenünk feloldódik a koron túli ölelésben
félévszázados szövetségünk újraterített asztalán
Legutóbbi módosítás: 2009.11.20. @ 11:15 :: B.Tóth Klári