A folyó csak vonul,
mint régi, meg sehonnan jött új seregek
át a síkon,
áttörve hegyek közt a réseket ,
töréseket, mélyedéseket,
viszi, és hozza
tegnap sarát, örömét bánatát,
vízre szórtan vagy épp csomagoltan
papírhajóként hátán,
mélyén,
örvénybe kergetetten,
meglepetten csodálkozó,
part mellett álldogáló örökkévalóság,
horányi házam el?tt.
Pecsenyekacsát mutogat egy jó ismer?s,
vagy négy kiló együtt, ahogy van,
benne nyaka, b?re,
el?re tudom, mi lesz a következ? a mondata,
„nézd, szegények , vagyunk, de jól élünk”!
Jó el?re kiszámítható a jöv?!
Van, volt, vagy lesz,
– mindhárom igaz –
feleségünk!
Eljön karácsony és szeretetnótákkal,
kisdedekkel telített
ámító mákony ül be asztal-sarokba,
dalokba burkolt csendet,
rendet békét, szerény megélhetést kíván majd
magának és másnak is a szeretetet.
A folyó vonul,
tolulnak egymásra víznek cseppjei,
gördülnek,
legy?zve fenntartást, ellenállást.
Hajó se jár,
torozni jár a partra képzelt,
sosemvolt magány.
Költ?. Fejében képek.
film, vágatlan:
Tegnap kitakartan álmában
leste a meztelen kedvest .
Hosszan gyönyörködött télel? éjjelén
alvó, szép tavaszban.
Parttalan a part.
Kharón csónakja kitiltva.
-csataloo-
BGJ.2009.11.21.
