Béla: Bújj csak, bújj csak…
Edit: Ölelj át szorosan, olyan jól esik. Most valahogy pihegnem kell…
B: Pihegj csak. Én megpróbálom a másik kezemmel elérni a cigit és rágyújtani.
E: Rágyújtani? Muszáj? Mindjárt a csók után?
B: Jaj, hiszen ha akkor esik a legjobban.
E: Várj még egy kicsit, édesem. Beszélgessünk inkább. Ugye jó volt?
B: Persze, hogy jó volt. Jó szokott lenni.
E: Ne így, mint aki azt mondja, hogy a húslevesed jó szokott lenni.
B: Na, jó, egy kicsit még várhat az a cigi. Akkor előbb mondd meg te, hogy milyen volt?
E: Csodás volt, csodás vagy, te mester. És neked is jó volt, ugye?
B: Nekem is jó volt.
E: Ez így nem elég, részletezd egy kicsit, bővebben.
B: Úgy, ahogy a vicc mondja, hogy jó volt, de ha bővebben mondom, akkor nem volt jó?…
E: Te, ne legyél pimasz! Úgy részletezd, ahogy tényleg érezted. Bontsd ki az érzéseidet.
B: Elfáradtam.
E: Ennyi? Elfáradni a favágásban is lehet.
B: Úgy! Szóval olyan mechanikus volt az egész, mint a favágás? Köszönöm a nyílt beszédet!
E: Ne butáskodj, nem így értettem. Csak szeretném tudni, hogy mit érzel így, utána, ott belül?
B: Akkor, amikor már újra kapok levegőt?
E: Emelkedj már egy kicsit a fellegek fölé! Ne ragadj le úgy, mintha neked a szerelmeskedés csak fizikai teherpróba lenne. Szárnyalj, repülj, mint a madár!
B: Melyik madár?
E: Mindegy, csak olyan, amelyik fel tud emelkedni a szürkeségből a fények felé.
B: De mégis melyik madár? Csak nem a gólya?
E: Jaj nem, inkább a fecskemadár.
B: Amelyiknek olyan villásfarka van?
E: Ezt most miért kérdezed?
B: Mert érzem, hogy ebben valami rejtett bírálat húzódik meg. Persze, hiszen nekem nincs villásfarkam.
E: Nem vagy normális! Miket magyarázol bele a szavaimba!
B: Szóval normális sem vagyok? Olyan férfi (férfi? ugyan, szerinted talán nem is az!), aki mechanikusan szeretkezik, villásfarka nincs, nem tud emelkedni és nem művész, hanem iparos a szakmában…
E: Azt mondtam rád, hogy mester!
B: Persze, az iparosokat sokszor így szólítják.
E: Ja, persze, ti férfiak azt valljátok a szerelmi játékok terén is, hogy „Csak hódolat illet meg, nem bírálat”.
B: Na végre, kimondtad, hogy inkább bírálnál!
E: Ó, te mimóza. Én törekszem költői kifejezésekre, te meg olyan prózai vagy! Hát mit mondjak, hogy abbahagyd a sértett pózt?
B: Pózt? Hiszen éppen te kedveled a különböz? pózokat…
E: Piszok vagy, Béla! De ne veszekedjünk! Jó volt, talán neked is jól esett, pihenjünk még egy kicsit, aztán jó éjszakát.
B: Hú, de nagyon szabadulni akarsz! Látom, mindenáron végét akarod vetni az eseménynek!
E: De nem, csak azt hittem…
B: Azt hitted? Amikor még mindig nem mondtad el, hogy milyen volt?
E: Én elmondtam már, de megismétlem, hogy csodás! És neked?…Ugye, neked is jó volt?
B: Bevallom, nekem van egy kis hiányérzetem!
E: Na látod, végre hogy kibökted. Mondd, ne kímélj, legyél végre nyílt és őszinte. Mi az?
B: Még mindig nem tudtam rágyújtani arra a finom cigarettára….
E: Gyújts rá, gyújts rá, te élvezethalmozó! De előbb még egy apróságot mondj meg, légy szíves.
B: Megmondom. Mire vagy kíváncsi?
E: Mondd, Béla, ugye jó volt?….
(…és mindketten elégedetten mosolyognak magukban…)
Legutóbbi módosítás: 2009.11.17. @ 12:34 :: Bonifert Ádám