Böröczki Mihály - Mityka : A szökőkút, a tízfilléres és az öregember

Nyomtatás

A könyvtár előtti kis téren,

a szökőkút ma hallgatott,

egy öreg tűnt föl észrevétlen,

bal kezét markászta a bot.

A jobb kezében másik bot volt,

nyesett vesszőbe nyúlt göcsört,

a szemét elfödte a mennybolt,

két térde roggyant volt, s gyötört.

Leült a szikkadt, hűs betonra,

a vizet leste, a vizet,

szemét keményre hunyorogta,

leste a filléreseket.

Egy padon ültem gondba gyűrten,

De az öreg megzavart,

komótosan, megszokott-tűrten,

mint akit pénze szűke hajt,

tíz-húszfilléres csillogását

kereste nyurga bot hegyén,

kaparta, húzta – úgyse látták,

egész véletlenül csak én.

Beledermedtem. Nagy kapás volt,

a meder szélig ért a fém,

az öreg fél könyökre tákolt

testtel hajolt le peremén.

Csutakolta a fémdarabkát,

az egész teste ragyogott,

egy zsebkendővel alsó karját

körültörölve hallgatott.

Arcul ütöttél Európa,

barna bőrbukszám fémtömött

mocskos nyílású hasadéka

kiöklendett egy pénzrögöt.

Az életemet is szégyelltem,

odavonszolt a két kezem.

Adott? Én adtam? Lélekverten

döbbentem rá, hogy vétkezem.

Az öreg nem szólt, félt a szája,

a sövényszélig ballagott,

a botot bedugta alája,

s ráterítette a napot.