Böröczki Mihály - Mityka : Kendőkötés

Moslékot gyúr, a keze szaporán

matat végig a pléhvödör falán,

főttkrumplit markoz, vár egy mozdulásnyit,

s ahogy a vödrön egyet-egyet rándít,

kendője kettős csomója kibomlik,

rá se figyel, egy csöpp gondot se fordít

egyébre – most a dolga köti le,

de odamozdul csücskéhez keze,

bár addig is vak-ütemesen jár még,

míg fölhúzza a kendőig a szándék,

majd megszokottan szája szögletébe

igazodik, szorul a másik vége,

s hogy egy rántással új bogot kötözzön,

a mozdulatba besegít az ösztön,

a ritmusváltás végigráng a vödrön,

de nyugtatólag újra ott feszül

a kendőbog a ráncvirágos nyakban,

s egy egész világ helyére kerül

a visszaigazított mozdulatban.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.11.12. @ 07:49 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.