Böröczki Mihály - Mityka : Libatömés

Nyomtatás

Apám évente, rendjemód telente,

kis katrocot eszkábált, szűkre szegve,

vékony karókból körbekalapálta,

hogy az legyen a mi ludunk tanyája.

Ez megesett. Fedett helyet találtak

az egyszemélyes hizlaló karámnak,

és feledve a gágigáló gőgöt,

az egyszem liba belepréselődött,

s mert anyám nyakát lába közé vonta,

csak gömbölyödött. Láthatón. Naponta.

És tömte, húzta duzzadt gigatáját,

megpattintva két ujjával a száját,

s ha látszott, hogy nem jókedvében ette,

a hosszú nyakat ujjal bizseregte,

az íves útra nagy biztatás kellett

a vízben ázott kukoricaszemnek,

s az áldozat már szinte kedvvel nyögte,

hogy kvártélyoznak a szemek a bögybe.

Telt-múlt idő. Két-három hét is bírta,

hogy merül el a nyeszlett hús a zsírba,

úgy karácsonytájt még valami történt,

nem hívtak – mégis odaszöktem önként,

a látomástól most is tart a lelkem,

kis hittanosként Istent bepereltem,

mert kimaradt a tízparancsolatból,

hogy spriccel ki a lúd a libanyakból,

de megemlékszem, ahogyan az este

a holtig félő gyereket kereste,

hisz ma is nyelvem széle-hosszán érzem,

hogy azt sütötte anyám egész évben.