Böröczki Mihály - Mityka : Tűzfalak

I.

Csak csapódnak ide-oda a tegnapi és mai dolgok

a szabálytalanná magasodó tűzfalak között.

A kilúgozott üresség,

mint határozatlan térdarab

lendül előre-hátra,

meg-megtörve egyre zsugorodó árnyékomat.

Aztán az erősödő zuhanásban

félreérthetetlenül megszűnik mélység és magasság.

 

II.

Miért vonz mégis az a fal?

A kőművesek távol.

Egyetlen mester néz alá

a semmi tűzfaláról.

 

III.

Mintha elképzelhetetlenül vékony fényszálat rántana át

valaki,

a jobb és a bal agytér meghatározhatatlan súlyvonalán.

A tökéletes visszarendeződés mégis megőriz

valamit.

És lent is, fönt is ugyanaz a képtelenség.

 

IV.

Csak a falak közeledése állandó.

Legutóbbi módosítás: 2009.11.05. @ 08:16 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.