Boros Károly : Csalagút

Üres vagyok, sz?kül? alagút,
ma is csak átmen? forgalom van.
Szemembe réved, majd megcsal a múlt,
gerendák törnek ívelt alakomban.
Testem negatívját nyirkos pára
lengi be, s kiszorít minden leveg?t,
szájamat gyöngéden gyilkos hála
zárja le, mint néma csend a temet?t.
Falamon film pereg, pereg tovább,
s vetéli, zúdítja tótágast állva
világra önnön létének nyomát.
Nem maradt más. Kint a tiltó tábla.
 
     Mállik a vérz? plafon, s roskatag
     ordítanak sötétben rom-falak.

Legutóbbi módosítás: 2009.11.17. @ 13:00 :: Boros Károly
Szerző Boros Károly 11 Írás
- Kedves Tagunk, az Email címed érvénytelen! - "az én poklomban számolnak és mértékkel szeretnek; órát lesve időznek; folyton véleményük van; csak idő van, semmi tér. Azt mondják: PERSZE. Semmi tér, csak idő van; mindenki siet, birtokol, nyilatkozik, temet, nemz és szűl - semmi nincs, csak történik az én poklomban" /Fodor Ákos/