Írország. Vonattal robogok Dublin felé. Ígéretek… A sziklákkal tarkított mez?, a szürke, boltíves ég, a méregzöld f? visszavezet gyermekkorom világába. Koboldok földje ez.
A vonat robog. Ír földön vagyok, fülemben brit rock… Most érzem igazán, hogy fájdalmasan magyar vagyok. És nincs hazám. Idegen ország, új élet ígérete, és a sejtekben felsejl? honvágy. Gondolataim szül?földemen járnak. Viharsarok… Kett?sséged formált emberré. Börtön és bölcs?. Poros kis kocsmák, a nihil romantikája, szerszámok monoton, zsibbasztó üteme, szikrák és vasporszag. Nekem ez Magyarország. Tudatlanság és tanulni vágyás, mezítlábas cigánykölykök az utcán. Viharsarok… Aszály, vagy jégverés. Egy kövér traktoros magába néz, és felfedezi, hogy nincs isten. Szegényes díszletek, megunt színdarab, imbolygó hatalmak korrupt vállrándítása, kompromisszumélet. A szegények szemében él az igazi Magyarország, és nincs annyi ereje, hogy kettétörve mankóit, új erkölccsel nevelje naggyá nemzedékemet.
Az iskolák bezárnak, az emberek butulnak, míg én egy idegen ország f?városa felé tartok. Kezeimet nézem… Ha kell, követ török, raklapot pakolok, ha kell, vállaimra veszem népem sorsát, és ha kérgesre rágta tenyeremet az id?, megsimogatom unokám fejét. Mesélek neki Magyarországról. Az ? nemzedéke talán megjavítja azt a világot, aminek mi törtük szét fogaskerekeit. Kis szeme csillogni fog, és mindent megért majd. Elmorzsolok egy könnycseppet. A vonat falja a kilométereket, fülemben brit rock…
Bár otthon lehetnék.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.12. @ 08:33 :: Csillag Tamás