Hosszú pókfonalat ringat a szél – száll az ökörnyál –
Csillan rajta a fény, jelzi az ?sz közeledtét –
Lassan húrja szakad, pattan a szál – tépi a h?s már,
S illan a nyár – belesajdul, fáj, mi csak emlék.
Csendben hull’ a levél, sárgul a táj – nyirkos a reggel,
Gyengén pislog a Nap – szürke szemét dörzsöli mélán –
Aztán j? az es?, ködbe szitál, úszik a széllel,
S egyre közelg’ – hava csillan – tél jön uszályán.
