Mint hatalmas üstökös –
csapódik Földünkbe a jóslat…
T?zvihar tombol –
a sarki jég lassan elolvad,
sárlavina fojtja magába a jajszót,
cunamiknak árja bont fekete zászlót…
Savas es? adja ki magából a mérgét –
erd?n-mez?n tombol – letarolva zöldjét
Lyukasan tátong kék egünk ruhája –
Résein szivárog a Nap gyilkos sugár’a
Melanóma rágja b?rünket sebesre,
Karcinogén Világunk belehal e Létbe…