Közelg’ a tél, s ha hófehér subát terít magára végre – aludni tér, s az álmait vetíti ránk – csodát idézve Mesés e kép – ezernyi röpke pille hull alá az Égb?l, s ha földet ér – ropogva kér kegyelmet ? a h?v?s éjt?l A Nap hevét csitítja egyre – félti életét dider’gve – jeges szikét
döf ? a fénybe, hogy tüzét kioltsa véle De semmi vész! ha néha rákacsint a nagy korong vidáman – Dalolni kész – közös zenéjük egybeforr a h?s világban!
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P
Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán.
Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!!
ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam!
A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is!
Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat