Közelg’ a tél,
s ha hófehér subát terít magára végre –
aludni tér,
s az álmait vetíti ránk – csodát idézve
Mesés e kép –
ezernyi röpke pille hull alá az Égb?l,
s ha földet ér –
ropogva kér kegyelmet ? a h?v?s éjt?l
A Nap hevét
csitítja egyre – félti életét dider’gve –
jeges szikét
döf ? a fénybe, hogy tüzét kioltsa véle
De semmi vész!
ha néha rákacsint a nagy korong vidáman –
Dalolni kész –
közös zenéjük egybeforr a h?s világban!
