Ma csak a csend dalol nekem bús éneket,
éj sz? ezüstpalástot, sápadt fényeken
fáradt, furcsa csendben csak léptem csikorog ,
Távol a nyüzsg? világtól hozzád indulok.
Csikorgó sírással enged a vaskapu zárja,
léptemet megszaporázom,
de az arcod már csak a fejfádon,
mégis hozzád jöttem, neked beszélek,
azt, hogy te is hallod, – azt is csak remélem
s míg elmormolom imám,
sírodra fagy a neked szánt virágom.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.04. @ 18:14 :: Dobó Erzsébet