Csendül az üll?, hogy víg kalapácsom
táncol az izzó vason.
Tárgyakat építek ideákból,
s megteremtem a holnapom.
Örökké álló szépséget kovácslok
markom szelídít lángoló vasat,
és megtöröm a múlt formáit,
s a törhetetlen is, kezemben széthasad.
Mit én kovácslok, nem lesz torzó,
épen, s örökkön áll a fényben
szikrázón, simán. S a fémem
acéllá válik, ha a hordó
h?vös vizébe bemerítem,
s peng kalapácsom az üll?n szépen.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.27. @ 19:02 :: Efraim Arie Staub