Fűri Mária : November 1.

 

A Zsolnayt nem most

Mert elmegy a vonat

Váró vonat pedig nincs

Megmondta keresztapám


Éppen hogy – és most

Jó bámulni kifelé

Hét sz?l? Tokaj

Gönci hordó és

Penészes pince


Mint Svájcban tehenek

Nincs más él?lény

Nem látszanak a halak


Átszállunk kisvonat*

Minden gyönyör?

Jöv?re már nem


Boldogk?váralj*

Karnyújtásnyira a vár

M?velt parcellák


Vizsoly és Gönc Károlyi

Üvegablakok

Horváth Mária


Kehely és kereszt

F?ri Rajmond és neje

Ferenczi Erzsébet


Letesszük a koszorút

Sok-sok krizantém

Szép a temet?


Nem vettünk kávét

Most üres kézzel?

Inkább be se megyek így

Vagy mégis…?

Bár a citerán

Nincs már elég húr


Azután haza

Visz a kisvonat

Jöv?re már nem

Legutóbbi módosítás: 2009.11.01. @ 16:37 :: Fűri Mária
Szerző Fűri Mária 22 Írás
1950-ben születtem. Okl. vegyészként dolgozom Debrecenben, a TEVA gyógyszergyárban. Szűk család: férj, három felnőtt gyerek. Amatőr versíró vagyok; néhány versem irodalmi lapokban is megjelent.