Szándékom volt, hogy megsebezzelek
Mélyen, fájdalmasan, ahogyan te engem
Bosszú vezetett, de nem gy?lölet
Nem kellett hozzá szavakat keresnem
Fújta helyettem azt az indulat
Csepeg? szájú, rekedt trombitája
Így leltem meg végül nyugalmamat
Meg is fizettem rendesen az árat
Ez kellett – így is, hogy sokat veszítek
Sokkal többet, amennyit ért az ügy
Csendesebben – ugyan – hiába intett
Egy hang belül.. Hess, itt nem lesz gyáva frigy
Nem összeborulás. Azt a véres kardot
(No persze képletes) – körbehordozom
És megtámadom merészen a malmot
Akkor is, ha nem véd semmi oltalom
Mert Te, Don Quijote, öreg példaképem
Ha vesztésre állok, mindig megjelensz
Tied mosogatórongyom és a szívem
Túler? ellen is csatát nyersz velem
Legutóbbi módosítás: 2009.11.23. @ 05:46 :: Fűri Mária