Halvány fényben úszik az utca
sietve kopog cip?m rajta
utánam suhanó sötét alak
a falon kergeti gondolataimat…
Küszöbhöz érek
s átlépve rajta
testemmel egyesül
lelkem árnyékvilága…
Este van este van
nyugovóra térek
tán álomországban
már nem árnyékként élek
Nagyon jól indul a vers, de a második versszaktól inaktívvá válik a mondanivaló, ellaposodik, közhelybe megy át, az utolsó versszak Arany soraival indít, ez még nem jelentene ugyan problémát, a két ragrím mellett is elmennék, ha nem lenne ennyire sematikus és üresre járatott tartalmú a zárlat.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.21. @ 22:19 :: Furuglyás René