“Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet”
Nagy László
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet”
Nagy László
Azt hittem ennyi elég.
Nyavalyát.
Túl sok a kóc, kevés a méz.
Belélegeztelek.
Most próbállak kifújni.
Káros anyagok marják a tüdőt, és
a véráramba kerülvén pusztítják a szívet.
(innen a szorító mellkasi érzés)
A szépség hazug, a vígság időszakos.
Valahol mégis lerakódik, aztán
lassan, észrevétlenül függővé válsz.
Tiszta szívás.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.12. @ 09:19 :: Grin Sándorné