Szeretettel várnak minden kedves érdekl?d?t
2009. december 8-án 15.30 órakor a József Attila Fiókkönyvtárban
Kühne Katalin: Levendulák illata cím? könyvének bemutatójára
(Miskolc, Szentpéteri kapu 95.), a Megyei Kórházzal szemben.
Fister Vivien, az Irodalmi Rádió el?adója tolmácsol a versekb?l írásokból.
A kötet kedvezményes áron megvásárolható, és el?jegyezhet?. A dedikálás után kötetlen beszélgetésre invitálnak minden kedves résztvev?t
Utószó
Egyéni, különleges zamatú-illatú, ?szinte, mély írói-költ?i világot magába foglaló m?veket olvashattunk Kühne Katalintól*. Válogatás korábbi köteteib?l, közéjük szervesen beillesztve új írások és versek – régebbi írásai is új színt kaptak ezáltal.
Es? a homokra – jól megválaszott indító prózája a szerz?nek. Messzir?l indít, a homoki emberekt?l, aztán emberközelibbé hozza egy apókával – majd megismerjük a szerz? nagyszüleit, nagynénjét. Helyenként versprózába hajlik a lírai szöveg, a szerz? pontos leírását adja az ottani mindennapoknak, a múltnak… Mindez sok más írására is jellemz?: átfogóak, személyesek és általánosítók egyszerre, pontosak és líraiak, erkölcs, filozófia, múlt—jelen—jöv? tárul fel el?ttünk, olvasók el?tt is, ahogyan ez a szerz? gazdag, varázsos lelkében él. Szellemiekben gazdag családját is sorra-rendre megismerjük, hol itt, hol ott bukkannak fel a személyes emlékek, sorsok, keservek, vagy szerelmes-tiszta történetek. A tisztesség, a kitartás példaképei. (Nem mellékesen nagymamája Kaffka Margit testvére volt.) Édesapját mutatja be talán a legrészletesebben, nyilván nem véletlenül: igazi lelki társa ? volt. A titkot, amit más hozzátartozója a szerz?re bízott, nem tudjuk meg mi sem…
Kühne Katalin sokszor találkozott a halállal, talán természetesebb számára, mint azoknak az embereknek a számára, akik nem élnek benne olyan mélyen a természetben, mint ?. Le sem tagadhatná pszichológiai érdekl?dését, átsüt történetein, sorain. Saját élettörténetét is megismerjük örömökkel és bánatokkal, lelki fejl?déssel. Egyik legszebb írása talán éppen az anyaságról íródott… „Az az élmény semmihez sem hasonlítható, amikor egy lény benned megfogan. Amikor egy vagy vele, amikor létezel, ? is veled együtt létezik”…
Legtöbb írása vallomás szer?, néhány azonban egyes szám harmadik személyben íródott, s?t találunk köztük meseszer? m?vet is (Albatrosz a hálóban). Ahol leírást olvasunk, biztosak lehetünk abban, hogy hiteles.
Kühne Katalin foglalkozik háborúval és békével, társadalmi problémákkal, neveléssel, közügyekkel ugyanígy. A kötetcímadó írása így végz?dik: „Hiszem, hogy az áldást osztó kéz egyszer az egész emberiséget meg tudja változtatni.” (Természetesen a pannonhalmi levendulákról van szó.)
Lírai szöveg (Gyertyaláng) vezeti be verseit. Lényegének megfelel?en lírája egy másik arcát mutatja, de épp olyan hiteles, mint prózája, és vele a mélyben egységet is alkot. „itt marasztal ide köt hatvanegy évem / szerelmem családom hazám reményem / apám szavai anyám érintése”. (Érintések) Számos gyönyör?, kifejez?, képekkel teli természetleírást olvashatunk, megelevened?, elénk táruló tájak, erd?k, a Bükk, rétek, patakok, ahol „?sök nyomában bandukolunk szürke hercegek” (Bükki ösvényeken), ahol „régmúlt id?k szavát hozza közel a szél”. (Üzenet)
Ismét prózák következnek, a kert, a tavasz leírása, a lovaglás öröme-szabadsága.
A következ? fejezet (Háborgó lélek) a szerz? szándéka szerint kevésbé személyes, de a szerz? érzései, gondolatvilága, személyisége átsüt a sorokon. Majd ismét versek ékel?dnek be hazánkról, költ?inkr?l; „reményt küldtem / magyar sorsról / bujdosó imával / …/ hadd térjek haza ünnepre / úttalan utak helyett / tapossak szarvasnyomot”. (Konok h?ség; Wass Albertre emlékezve) Ezt részben esszé jelleg? írások követik hitr?l, lóról és lovasáról. szeretetr?l, havasokról… „minden embert megillet az emberhez méltó élet” – jelenti ki Kinyújtott tenyér c. írása végén. Kifejezetten pszichológiai problémákkal foglalkozik néhány írásában igen érdekesen. Az id?s emberekr?l sokszor ír, mindenütt az együttérzés, a segíteni vágyás, az aggódás hangján.
És újra versek. A h?ségr?l, szeretetr?l, szerelemr?l. Párjáról, aki „Mosolyával magának követel” és „Csillagokat gyújt ki szívemben”. (Úton) E vers fohásszá válik a végére… Máshol „Gyémántfény-melegség”-r?l olvashatunk. (Gyémántfény) Érdekes gondolatiságában is a Kelyhek cím? verse: virágkehely, (anya) öl-kehely, végül templomi kehely…
Azután esszék sorakoznak gyönyör? hasonlatokkal párjáról (Varázslat), majd a barátságról, több oldalról is megvilágítva, személyességgel átitatva. Megismerhetjük nagy vonalakban egy könyvtár életét is (egy búcsúzás kapcsán). Gyönyör? leírása a Smaragd szigetek cím? írásában a tajtékos tengeré, amikor hirtelen „Szétporlik a világ. A végtelen labdázik a csillagokkal.” Önélerajzi motívumokat találunk a Szétszabdalt id? c. m?vében is, amelynek igen szerencsés bevezet?je a himbálózó lámpa-hasonlata („lámpa ingó fénye”).
A Kagylóhéjban is esszé-jelleg?, amelyben megint csak találunk vallomást, sok-sok kérdést, nagyon szép-jó képeket-hasonlatokat. „Kagylóhéjból megszületett a gyöngy. Talán igazgyöngy, talán talmi, de mindenképpen csillog. Ki dönti el, hogy egy ember élete igaz volt-e, vagy hamis?” – kérdezi.
A kötetet a Csillogó vízgy?r?k zárják – amelyek el?z? kötetét (Id?síkok) éppen nyitották. Befejez? írásként – és másféle, összetettebb, még sokrét?bb kötetet lezárva – ez az írás is kissé más értelmet, más jelleget kap, talán még hitelesebbé válik, mint el?z? kötet-környezetében. „A természet apró lényeivel egy vagyok” – írja Kühne. „Folyton változik minden, de a lényeg maradandó.” És a „leglényeggel” zárja e kötetét: „A vízgy?r?k olykor csillogtak, olykor megtörtek a homályban, de a szeretet fénye újra és újra megvilágított mindent”.
Mert ami az ?szinteség, hitelesség, pontosság, fontos kérdések és költ?i hasonlatok fölött és el?tt Kühne Katalin e könyvét is áthatja és beragyogja, az a szeretet sokféle megközelítése, leírása, érzékeltetése, vágya.
Budapest, 2009. szeptember
dr. Györgypál Katalin
Kühne Katalin könyvtáros Szegeden született 1947-ben, pár hónapos kora óta Miskolcon él. Gyermekkorától érdekli az irodalom és a m?vészetek, a természet. Írásait, prózákat és verseket az Irodalmi Rádió és a Másképplátók honlapján, a Kláris újságban, füzetekben, CD-én és számos antológiában olvashatjuk. Fotózik és rajzol is.
A szerz? eddig megjelent kötetei:
Családi album (2007)
Jel a sziklán (2007)
Id?síkok (Novellák – esszék, 2008)
Kagylóhéjban
Arra születtünk, hogy megtapasztaljuk életünk során a szépséget-rútságot, igazságot-hazugságot, békét-háborút, gyönyör?séget-kínt, vágyat-beteljesülést. Az anyaméhben egyek vagyunk, egyszerre dobog szívünk, egy vérkörben kering vérünk édesanyánkéval. Amikor innen kiszakadunk, megsz?nik a teljesség, a biztonság. Új világba csöppenünk, ahol szenvedések, gyönyör?ségek várnak ránk. Sírunk, mert idegen ez a világ. Kínlódunk, mert ismeretlen minden. A kagyló héjában kínból terem a gyöngy. Amikor kifejl?dik, csodálatosan szép lesz. Igazgyöngynek is nevezik, talán a tisztasága miatt. A kisgyermekb?l is így válik igaz ember. El?ször a családtagoktól tanul, majd végigjárja iskoláit, ahol a pedagógusok nevelik. Tanárai bevezetik ?t a tudományok világába, a m?vészetek birodalmába. Képzelete szárnyán úgy repül a föld felett, mint a sólyom, szabadon száll a fellegek felett. A valóság id?nként lerántja a porba. Hegyes sziklákon kel át, forró homokban jár, kezét-lábát felsebzi, ajka kiszárad, lelke megdermed. Jeges tekintetek, durva szavak és tettek mérgezik. Védtelen, ártatlan. Felveszi a harcot önmagáért, másokért, nem hagyja magát legy?zni, szeretteit megóvja, értük kiáll. Keresi magát, kutatja a világ titkait. Szeretetre szomjazik, és ha találkozik valakivel, teljes szívét odaadja neki. Ha segítik, csodákra lesz képes. Ha gáncsolják, akár el is eshet. Hamar letörik szárnya, ha a gonosz er?k gy?zedelmeskednek. Szerencsés, ha már kisgyermekként szeretetben n?het fel. Sorsa eld?l már az els? pillanatban. Ha környezetében jó példát láthat, ? is arra törekszik, hogy kövesse azt.
Otthon szeretetteljes légkörben nevelkedhettem. Családom, barátaim, tanáraim emberségre, becsületre tanítottak. Nagy formátumú emberek között élhettem, akik példaképeim lettek. Én is igyekeztem követni tanításaikat, tetteimmel méltóvá válni hozzájuk. Nem mindig tudtam. Gyarló az ember, gyakran követ el hibákat, amelyeket kés?bb megbán. Elgondolkodtam, vajon elég-e a megbánás, és ha azután másképp cselekszünk? Lehetséges-e b?n nélkül élni? Én is elkövettem kisebb vagy nagyobb b?nöket. Elég-e az akaratunk a változtatásra? Meg tudunk-e változtatni korábbi tetteket néhány jócselekedettel? Elfelejthetjük-e ezeket? Lerakhatjuk-e életünk terheit, amelyek gyötrik lelkünket? Mindent megtettünk-e, amit tenni akartunk? Döntéseink saját magunk és mások életét könnyebbé tették, vagy éppen megnehezítették? A végs? óráig cipelnünk kell-e mindazt, amit életünk során elkövettünk? Ki vált meg bennünket? A fennvaló képes csak erre, tehát megvan a válasz a kérdéseimre. A bíró csak ? lehet tetteink felett.
A kagylóhéj magába zár, megvéd a világ szörny?ségeit?l, de nem képes elhárítani minden gonosz er?t. Törékeny e héj, felrepedezik, és beszivárog rajta a b?n, a hamisság, bepiszkítja a bels? világot. Szerencsére ezeken a réseken olykor behatol a fény is, ami megtisztítja, fehérré változtatja a feketeséget.
Édesanyám ölel? karja, meséje, édesapám óvó, figyel? lénye, testvérem, férjem, fiam szeretete, tanáraim, barátaim igaz szava, a természet és m?vészetek szépségei fényt hoztak életembe. Feltöltötték lelkemet friss energiával, tiszta leveg?t, er?t, tüzet kaptam az anyaföldt?l, az ásványoktól, a vízt?l. ?seim tanításai nyitották ki szívemet a világ titkainak megismerésére, embertársaim szeretetére.
Föld gyomrában, tenger mélyén izzik a fém, lobog a t?z, az erd?kben n? a fa, gyökerével a talajba kapaszkodik, a felh?k felett ragyogó fényes napkorong ontja melegét. A leveg?ben sólyom száll, id?nként le-lecsap zsákmányára. Szépség, igazság, jóság. Minden létez?ben megvannak ezek a tulajdonságok. De az ellenkez?je is. Kagylóhéjból megszületett a gyöngy. Talán igazgyöngy, talán talmi, de mindenképpen csillog. Ki dönti el, hogy egy ember élete igaz volt-e, vagy hamis? Minden él?lény ártatlan, amikor megszületik. Rajta áll, hogy képességeit, lehet?ségeit hogyan használja ki, mivé válik. Mindenki azt szeretné, ha a homályból a tiszta fény közelébe jutna el. Eljutunk-e oda, vagy mindig keressük az oda vezet? utat?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
