az id? suhan,
de lelkemre zuhan
a perc, mikor
elt?nt el?lem
egy pillanat
kacsintva itt maradt,
hazudva a jelent,
s ez tudom mit jelent
mert álmodom megint:
alakja visszaint
de lesújt az ébredés
kegyetlen bárdja,
ábrándképemet elvágva,
s fekszem dermedt csendemben
bénultan és fázva
