Bár csak lehetne egy dalban,
annyit mondani, hogy ez van!
Vállat vonva tovább állni,
ha kérdezik sem magyarázni.
Annyit mondani, hogy kérem,
én már annyiszor meséltem,
hogy van itt ugye ez a semmi,
ami valamivé akar lenni.
Ezt a semmit, hívjuk énnek.
Hiszen rólam szól az ének.
Buta páros rímek hada,
bennem fogant versbe, dalba.
De hogy ha én semmi vagyok,
ami ugye már nyílt titok,
akkor ez a dal is semmi,
tessék vele elszaladni.
Terjeszteni a hiányban,
én istenem, mennyi báj van!
Ha zene is lesz, kész az ének.
Eladjuk slágerszemétnek.
