támolyog a gondolat
múltra csomózva
rágjuk magunk
reményt nyüszítve
arcunk kihuny
és varasodik-
az ágy
alig áll a lábán
hány-
n?t ölelsz
gyáván-
én majd
a holtakkal sírkövön-
szívemmel
árván eltemetve
sírok magamon
virágföldem átitatom
szerelempázsit-maggal
………………………
………………..
……….
………….
…………….
….
…
.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Inaktív