És megtelepedtek a férgek a bélben,
Jót falatoznak, a szar de finom!
Nézem a tálban a könnyü ebédem,
Passzol a húshoz a krumpliszirom.
Mert önmagam adni, ha nedves a vulva,
Ennyi szerelmem; – a n?: meleg öl,
Mint a fehérbor a földre borulva…
Nem melegíthet az illata föl.
Hát szívom a dekket, a füst belekékül,
Szállnak a képek, a színt figyelem;
Ott van a számon a „mondani végül”,
Elhagy az isten is, elhagy, igen…
Elhagy az isten is. Elhagy, igen.
Elhagy az Isten is! Elhagy! Igen!
