Még nem énekeltük
meg elégszer a telet,
lehet, hogy a hópihék
túl forróak most ahhoz,
hogy torkunkra tegyük
őket.
Az én gégémen ott ül
az egész gyulladt világ:
poros szőnyeg rojtja,
penészgomba,
tömör labdává gyúrt
földgolyó!
A szűk kis folyosó
sötét és félelmetes út
a szavaknak, vagy neked,
nehogy begyere,
mert itt nincs fény,
sem növény, kiköltözött
a család
én is csak helyszűkében
vagyok a saját
erezett hangszálaim
között!
Majd holnap talán
felöltözöm jól,
és kimegyek egy
szatyor levegőért
a boltba!
