fotó: Gyéresi Andrea Éva
Olvassz, keverj el fémmel,
te tüntess el engem,
Titok!
A félelmeket kitapogatja
az éj a nyitvahagyott kis
réseken.
Úgyis elsorvad elmémben
minden kép: feketedik, fakul,
a múlt ezüsttáljának peremén
lépeget.
A semmi nem tart.
Fáj a mély, felold a moraj,
még mondanék valamit,
de akik letekintenek,
már úgy sem hallanának.
