Mégis mit kell elfogadnom?
Mi az, amit nem értek?
Ilyen voltál mindig is,
S az ember maga is ilyen:
Önvédelmi vagdalkózás, bizony van elég.
Feloldozó isten ez a Divatmészárszék.
Nem értem, de talán, ha (?t) bemutatnád..
hogy rájöjjek, hogyan vált apológiádból culpa.
Én hangtalan maradtam, míg fel nem szólaltál:
S elismertem, te vagy te, de az igazi okra
nem figyelsz, s a divat nem oldozhat fel.
Kérdezted utóbb, miért emeltelek: mert egyénként tiszteltelek.
S te’: Szeretet, Ihlet, Szenvedély, nagy szavak, és Egyenl?ség…
de így, nehéz hinni annak, aki érthetetlen hazugságra fakadt.
Azt mondod: Kicsinyes.
Te féltetted. S azzá teszed.
Részemr?l viszont itt a
Vége!
(Függetlenül attól, hogy szerettelek).
Legutóbbi módosítás: 2009.11.01. @ 07:13 :: Kiss Beáta