Egy újabb fennkölt gyászmenet
Teliholdat siratnak a
két-kesely?k. Táncuk
lassú, röptük izzó.
Két kesely?, már ártatlanság
nélkül, ám b?n tova
t?lük élvezik a
Telihold násztáncát.
Két izzó porszem
az éj tükrében.
A Parázs Múzsa, ha
én a t?z, ? éltet?m.
A szükség nyomorult
rohamán kopogtat
a másnap, s vége szakadt
a tépel?d?, fennkölt
násznak. Ahonnan
már a Nap felé
menetel az éj
parázsa, s a gyász
meg?rül, a menet
tovavágtat a feledés
felé — az átlag
felismerés: kiben ritkát
hitt a gyászmadár lánya.
2007. 07. 31.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.23. @ 22:16 :: Kiss Beáta