Szabó Zolinak
Nagyapád és nagymamám mindig összevesztek,
kuncogva hallgattuk, ha perlekedtek.
Én nyolc éves voltam, te lehettél tíz,
fészeri kor, nyelvünkön sóska íz.
Hazajöttél az iskolából, kavicslevessel vártalak,
csuhébetétet szaggattam bele,
a második, kiszáradt békacomb, valami bogár pete,
mellé bodzaszem levével csurgatott homokpite.
Aztán kiengedtem a tyúkokat, míg lepedőt loptál papádtól.
Micsoda móka volt! – a kotlós repülni tanult.
Estefelé kukoricakuckónkban álmodoztunk,
te felpattantál, s mint jó szarka,
pólód ölén, szilva, körte, alma…
én meg mákgubókat aggattam hajadba.
( Nagyszüleink régen megnyugodtak,
hihetetlen, már te is velük vagy! )
Legutóbbi módosítás: 2009.11.23. @ 13:13 :: Kőmüves Klára
