Kökin, a huzatos metrókijáratnál
álltunk, mikor így szóltam társamhoz,
mert ha iszom, bizony b?beszéd?bb vagyok,
mint általában – Jocó – mondtam,
úgy emlékszem tán valahogy így hívták –
veszettül hideg van, és én kimondhatatlanul
reszketek kívül s belül, túl kéne élni,
de mit is? – talán össze tudunk tarhálni
két lityi borra -, sóhajtotta reménykedve,
– hé te, anyaszomorító, figyelj
már oda, ki ne essen kezedb?l az üveg.