… pedig annyi mindenr?l
írhattam volna −
ám nem ült körém
ihletként
− jó ismer?söm −
a temetések szaga;
sosem látott otthonom
ráncos kézfogása is
szúrós zsebemben
maradt…
szólni mégsem tudtam róla.
én hozzád t?ztem
minden szavam −
voltam színed
(a kimoshatatlan
barnaság)
és néha
napszúrás is:
ágynak dönt?
lázad,
ha orkán
csapta hajad,
voltam es?kabát.
és mind hiába…
mert nem olvasod soha.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.30. @ 19:18 :: Lubovszki Kazimir