(dalszöveg)
Ruháid a h?vös szélben szárítkoznak
Meztelen falakon nem él túl a holnap
Füstöt fújok a plafon sápadtságra,
Ami kívül van, az idebent lett kulcsra zárva
Az ablakon át az öreg platánfa int
Bólogat, – itt a Tél, – Ó a Tél megint!
Eltépem, eltépem képeid, nem nézem
Hajnalban induló vonatok,
Egyikkel elmentél,
Engem mindegyik itt hagyott,
Sötét a hajnal, sötét az este,
Két napja itt talál, – úgy talál,
Ruhában a kanapén fekve,
Asztalon a két pohár,
Az utolsó leveled,
Fáj minden szó,
Aludnék, de félek, felébredek,
Ez most egy homályos évszak,
Megfagyott bennem,
Mit az emléked itt hagy,
Eltépem, eltépem képeid, nem nézem
Hajnalban induló vonatok,
Egyikkel elmentél,
Engem mindegyik itt hagyott.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.29. @ 00:14 :: Molnár Zsolt
