P. Borbély Katalin : Cirmos és Bence

Nyomtatás

Az eset, amelyet elmesélek, egy tanyán történt, de történhetett volna bárhol, ahol emberek és állatok élnek együtt.

    A tanyán mindenféle állat élt, egész napos elfoglaltságot adva a felnőtteknek. Anyuka, persze, közben gyakran benézett a szobába, hogy lássa, mit csinál Bence. A kisfiú most volt másfél éves, és már nem maradt a kiságyban. Szeretett sokáig aludni, de ha felébredt, először követelte a reggelit, aztán pedig felfedező útra indult a szobában. Minden új nap új kalandot tartogatott.

    Egy nap, amikor reggeli után pont azon gondolkodott, hogy a szekrény vagy az ágy felé induljon–e, valami mozgást látott a szeme sarkából. Kíváncsian fordult a az ajtó felé, amely a nagy sietségben résnyire nyitva maradt. Nagyon meglepődött, mert valami bajszos szőrös sompolygott befelé. Nem mert mozdulni, csak várta, hogy mi fog történni. A nagy cirmos kandúr ügyet sem vetett rá, egyenesen az ágy alá ballagott, s mancsával előkotort egy piros pamutgombolyagot. Pofozgatta, elkapta, megint pofozgatta, s közben észre sem vette, hogy a gyerek lábujjhegyen közeledik. Bence az ágy előtt leguggolt, és kis kezével a cica után nyúlt. A macska hirtelen abbahagyta a játékot, majdnem a kis kezecske után kapott, de aztán meggondolta magát, és felpúpozott hátát a gyerek keze alá simította. A kisfiúnak nagyon tetszett ez a finom, meleg, furcsa gombolyag, a fenekére huppant, és másik kezével is simogatni kezdte a cicát. A kandúr egy idő után dorombolni kezdett, amitől a gyerek felkacagott.

    Erre toppant be anyja, aki csak most vette észre, hogy nyitva maradt az ajtó. Először nagyon megijedt, mert a macskát sehol sem látta, de amikor az ajtóból észrevette őket, már ő is mosolygott.

    – Barátság született – mondta a konyhába lépő férjének.