Csupán a gondot, mást se látok –
hova a bizalom bel?lem?
Lefedve gonddal a jöv? –
pedig küszöbünkre ült foltos
kölyökmacska képiben, játszik,
gyermekeim ünnepelnek: itt
a karácsony, más se kell, csak
engedjük be apró párducuk,
ha egyszer kiválasztottak
lettünk – halat, tejet neki;
nevet is adjunk miel?bb,
mert többen vagyunk már, mint ahogy
a nap kezdetén gondoltuk:
együtt vadász’ velünk az id?.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.11. @ 20:34 :: Petz György