Lelkem hangja hullámzik,
morajlik messze távol,
halvány képem közelít.
Hol vagy?
Már nem vagy!
Töpörödött, zsugorodott
fénytelen söpredék.
Most az vagy.
Nyomorult és nyomorék
szárny nélküli szörnyeteg.
Robotgép, mókuskerék.
Semmi és senki,
soha és sehol.
Már nem létezel.
Mentselek meg megint?
Mégis, minek?
Úgyis újrakezdenéd
tévedéseidet.
