Kamaszságok
Avagy: Dájri of máj tín lájf
Kamasz vagyok, kamasz vágyakkal, kamaszságokkal. Serdül? hülyeségekkel, világnézetekkel. ÉS f?ként újfajta érzésekkel és élményekkel. Ezek vannak leírva itt. Egy napló ez, mit a kezedben tartasz, az én naplóm, de még sok-sok más fiatal naplója is. Akár a tiéd is, ha te is kamasz vagy. Ha már nem vagy, hát azért is tegezlek, ugyanis lenne egy fontos kérésem ebben az esetben: olvasd el fiatal fejjel. Próbáld meg visszaidézni a régi önmagadat, mikor még nem voltak adó bajok, meg mittomén milyen házastársi gondok, csak voltál te, a barátaid, a szerelmed, vagy a barátn?d/ n?id. És a nagybet?s ÉLET, ami el?tted állt. Mehet?
A vírus neve:
Szerelem
…szívb?l gondolok a vonatra, üzentem este tízkor,
mikor messzi tájon utaztál, de nem hittem volna,
naivan száguldozni kezd, kihagy állomásokat,
s a narancssárga reggelen itt zakatol ablakom alatt.”
ismeretlen kolumbiai verse
Félhold van. Nem tudom hány fok, de a szél fúj, mint a veszett fene. Hallom, ahogyan süvít be a ház aprócska résein. Esténként ijeszt? tud lenni. De most még ég a kisvillany, és a monitor belevillog a sötétbe, még semmi ijeszt? nincs benne. Meg be is van f?tve. Jó meleg. Amúgy október van. Én meg egyedül. Vagyok. Megint. Ki tudja meddig?
Félhold van. Ott jártam, hogy félhold van. Igen. Szeretem a Holdat. Olyan megnyugtató, hogy vannak dolgok, amik mindig ott vannak, ahol lenniük kell. A Hold megtestesíti magát a változást, és a stabil állapotot egyszerre.
Remélem, tudja, hogy néha képes vagyok órákig elnézni ?t. Mármint nem a Holdat, hanem a kedvesemet, ?T! Sz?kés haj (ett?l függetlenül mérhetetlen magas IQ-szint), és gyönyör?, gyönyör? zöld szemek! Most kirázott a hideg. Ehhez a ,,hidegkirázeffekt”-hez társul az alábbi hangképz?dmény: ÁÁÁÁÁÁááááááááááhhhhwwwww – nos ezt hívom én ÁHÁVÉ effektusnak. Ha ez megvan, akkor minden megvan. Ezt el lehet érni szinte akármivel. Egy titkos simogatástól, egy csóktól, egy érzéki nyakcsóktól (ez eléggé hatásos, szinte mindig), egy aranyos pillantástól, vagy akár egy szótól is el?idézhet?. A szó is mindegy. Csak jöjjön szívb?l. Ha azt mondom, szeretlek, az jó. De ha azt mondom, ,elefántürülék, az is jó, ha a tényleges szerelem hangsúlyával van. Szeretlek – visszafelé is elsülhet, ha az elefántkaki érzése van mögötte. Na, ezt hámozd ki!
Nem igazán vagyok valami tapasztalt bizonyos érzések terén. Így ezen a téren sem. Márpedig vitathatatlanul, végérvényesen, és brutálisan szerelmes vagyok. Meg picit megijedt is. És a kett? összefügg ám!
Nem vagyok valami jó matekból, de hadd szemléltessem ezt az egészet egy egyszer? képlettel.
Én + ? = LOVE= kötöttségek (O.o)
Ez a szó – kötöttségek – bármelyik oroszlánszív? ifjúban rettegést ébreszt. Szerintem sok h?s emiatt nem lett megénekelve. Például Bandirusz, a nagy magyar h?s. A haza megment?je. Sokan tudják persze, hogy létezett egy ilyen nev? h?s, de azt, hogy pontosan mit csinált, senki sem tudja. A törikönyvek meg sem említik, a Wikipédiában is csak egy jelentéktelen mondat van róla (de most komolyan, most kerestem rá!). Akkor felvilágosítom én a népet: Bandirusz egy szál patkolt lólábbal leölt többszáz törököt, így csak a sereg fele jutott el az egri várig. Így tudtak Dobó Pista bácsiék gy?zni e csatában. Bandirusz persze, miután jól kipihente magát, és már nem volt semmi dolga, csak a láblógatás (nem lóláb), elment a helyi vendéglátó alkalmatosságba – kocsma -, és ott fülig beleszerelmesedett a csapos hölgyikébe. Meg is volt a dolog, de egyhetes együttlét után a csapos elkezdte fontolgatni a jöv?t, a házassági szertartást, a gyermeket (mind a tizenkett?t), és a letelepedést. Így történt, hogy aznap este félig kifolyt agyvel?vel találták meg Bandiruszt, egy patkolt, véres lólábbal a kezében. Ezt a történetet sehol sem szeretik említeni, hiszen a férfiaknak ez példa, hogy SOHA ne adják fel a szabad, fékezhetetlen életüket egy n?ért, bármennyire is szeretik ?t.
Én is kezdem magamon érezni a szerelem mellékhatásait. Több is van. Sorolom: sokszor féltékenység, letörtség, ha nem vagyok VELE, mindenben a szerelem keresése és megtalálása, illetve a folyamatos, már-már ön- és közveszélyes romantikázás. Ez az uccsó kifejezetten érvényesülni látszik. De komolyan. Az els? pár sorban egymás után hatszor írtam le, hogy Hold. Szerintem ez már nem az els? periódusa a szív kitörni vágyásának. Nemsokára elkezdek verseket írni, s akkor majd nem tudok magammal bírni, éjszakákon át rád várok, s hideg ágyamban egyedül hálok… ÁÁÁÁ!!!!! Na, mit mondtam?
Fruzsina. AZ Eufrozina magyarosított változata, sz?ke hajú, zöld szem?, nagyon jó táncos, okos, valószín?leg tökéletes. És mellékesen ? a szerelmem. Definiálni is csak így tudom az életemet: Fruzsi. Ráadásul ez a szerelem viszonzott, méghozzá egy éve és három hónapja, ami azért tizenhét éves fejjel nem csekélység. Minden jó, és minden szép. De semmi sem tökéletes (csak ?)! Távkapcsolat… ? szolnoki. És az t?lem, aki Debrecenben van, pontosan százhuszonnégy kilométer. A vonatjegy diákkedvezménnyel, a legbénább, leglassabb vonatra ezer hatvan forint. Az oda-vissza kétezer egyszázhúsz forint. Ha kétszer szeretném ?t látni egy hónapban, az majdnem ötezer forint. Nekem a pénz abszolút nem probléma, én milliókat adnék ki, hogy láthassam, de sajnos az ember szülei azok, akik ezt a pénzt megkeresik, s t?lük lehet kérni az adott összeget. Meg id?m sem igen van ám utazni, hiszen a tanulmányaim idekötnek, a színházhoz. Igen, hölgyeim és uraim: szopacs…
De megoldjuk mi, hiszen err?l híres ez az új generáció. Kreativitás! Hát köszi… Arra jöttem rá, hogy csak akkor élek igazán, ha teljes vagyok. Ahhoz, hogy teljes legyek, szükségem van rá, nem csak a lelki, de a testi közelségére is. Ez azt jelenti, hogy akkor élek, akkor nevezhetem a létezésemet életnek, ha vele vagyok. Vagy ha ? velem. Na. Ha együtt vagyunk. Itt van ugye az icike-picike bökken?, az az ötezer forint (per f?, szóval összesen egy tízes, és még csak négy napot töltöttünk együtt, mert az ? anyuja nem engedi, hogy nálunk aludjon, de erre majd még kés?bb rátérek), meg százhuszonnégy kilométer.
Ezek után most legyünk kreatívak. Jó. Legyek kreatív?! Postagalamb? Teleportálás? Intenzív repüléstanító tanfolyam? Jogsi nagymotorra, amit csak nyáron tehetek majd le (OKTÓBER VAN) ? Na?
Rájöttem még egy fontos dologra. A szerelemnek nem akadály tér, id?. Meg igazából semmi. Ugyanúgy szerelmes vagyok bele, ha már két hete nem láttam, ha nem, hát még jobban, mert hiányzik. Nem, nem mell?lem, vagy alólam, hanem bel?lem hiányzik. És… Talán ezért is vagyunk még mindig együtt. Mert valahogyan egymásba költöztünk. Vagy nem is tudom.
Egy zárójeles résznél említettem, hogy nem aludhat itt nálunk. Az élet teli van rejtélyekkel. Ez is az. Nekem. Számomra. Persze, felfogom, hogy anyuja aggódik érte, meg minden, de na. Akkor sem értem pontosan. Abban az esetben, ha most véletlenül bejönne az ajtómon egy hasonló kaliber? anyuka, megkérdezném t?le, hogy mi a szitu ilyenkor. S láss csodát!
– Csókolom!
– Szia. Pogány Gábor Máté?
– Igen, én vagyok. És Ön?
– Én Hasonló Kaliber? Anyuka vagyok. De hívhatsz csak egyszer?en Kalib néninek.
– ???… Köszönöm, Kalib néni( fura fej a kamera felé). Minek köszönhetem kés?i látogatását?
– A félhold belepillantott a notebookod monitorjára, és látta, hogy meg szeretnél t?lem kérdezni valamit. Hát, jöttem. Szóval? Mi a kérdés?
Most van az a pillanat, hogy kirázott a hideg. De nem, nem Ááááááhhhwww effekt, hanem ÁÁÁÁÁÁ (!!!) effekt. Szerintem minden velem korú fiúnak barátn?anyuka fóbiája van, ami gyakran okoz kiütéseket, de leginkább a frászt hozza, amikor találkoznunk kell oldalbordánk szülejével. Azt hiszem, elsiettem ezt a kívánságomat. De kitartóan a cél felé!
– Mi a szitu ilyenkor?
– (értetlenül néz rám) Mikor?
– Hát, mikor keveset találkozom a kedvesemmel, mert távkapcsolatban élek vele, és amikor jön, akkor sem tölthet velem el több id?t, pedig az ideje megengedné. Csak az anyukája félti. Mit?l? Nem akarom meger?szakolni, leitatni, odadobni a vérengz? polipoknak, akik kecsöppel megennék. Bízhat bennem, tényleg nem. Meg, különben is, nekem is vannak szüleim. Ha bennem nem, hát legalább bennük.
– Na, kedves Gábor. Elmagyarázom, amennyire csak tudom, hiszen én a te képzeleted szüleménye vagyok, így nem tudhatom azt, amit te nem tudsz. Csak segíthetek megérteni dolgokat. Gondolj bele. Van nekem egy édes kis kicsi lányom. Meg van neki egy nem valami nagyon anyák gyöngye barátja (rám mutat). Nem elég, hogy pénzt és id?t nem sajnálva elmegy itthonról, elrobog a koszos vonattal messzire, egy másik, tök ismeretlen városba, hozzád, akiben egy csöppet sem bízok, de még ott is maradjon éjszakára. Sötétben ki tudja, mik történhetnek. Ha valami baja lenne, hát én abba belehalnék. El?bb tanulj meg felel?sséget vállalni magadért és a környezetedért, n?j fel a komoly kapcsolatra.
Lefejeltem. Most. Ez durva? Összefoglalom a történteket: lefejeltem az agyam által formált anya-alakot, aki felel?sségre intett. Hát menjen a csudába. Tizenhét évesen hova legyek felel?s? Oké, próbálgatom, de nem igazán sikerül. Viszont nagyon szeretem ezt a lányt, szóval hajrá, mindent bele, határ a csillagos ég, meg a felel?sségtudat.
Eddig nem igazán említettem a szerelem nev? halálos vírus pozitív hatásait. Pedig vannak. Igenis vannak. Például a szerelmemb?l fakadt a lelkem legszebb része, teljesnek érzem magam miatta. Olyan, mint egy mesteri alkotás, csodálatos! Ragyogó szempár néz vissza rám a tükörb?l borotválkozáskor, ha tudom, hogy azért beretválom az arcomat, mert ? jön hozzám, hogy tetsszem neki! Más reggeleken a puszta megszokásból, vagy a társadalmi elvárások miatt nyisszentem le a fél arcomat. De mennyivel másabb emígy! Pedig csak arról van szó, hogy egy pengét húzgálok magamon.
Életem legszebb élményei is e szerelemb?l, szerelemt?l vannak. Olyan dolgok, amik színessé tették a szürkeséget. Este tizenegykor, vagy hajnali egykor hangosan éneklés, táncikálás a szolnoki gátoldalon, vagy egy bolond séta a debreceni f?téren, este, miközben az es? szakad, de mi nevetünk, a fények egybemosódnak a mi fényünkkel, s már nem lehet kitalálni, hogy ez most az utcai lámpa, vagy csak a szeme vonja be arannyal a járdát. Az es? pedig összemossa szívünket. Na? Bejön a téma?
Nekem, mint gimnazistának, most ?szi szünetem van. Neki is. És elméletileg együtt lehettünk volna egész ?szi szünetben, Szolnokon. De neeeeem…És már rá is térek a még jóval ezel?tt említett egyik mellékhatásra, vagyis a féltékenységre.
A féltékenységet nem tudom pontosan leírni. F?leg a düh és a keser?ség, sokszor a csalódottság vegyes érzése. Nem valami oksa a dolog. Én amúgy nem vagyok az a tipikus féltékeny szerelmes csávó típus. Vagy mégis? Ezer meg egy barátn?m volt már, tényleg terjedelmes mennyiség?, de még nem voltam féltékeny soha. És l?n világosság, meg Fruzsi. Meg a féltékenység. Ez az egyik f? tényez?, amiért biztos vagyok benne, hogy szeretem. Mert féltékeny vagyok. Vele kapcsolatban. Tudom, bizalom kérdése az egész. Benne meg is bízok. De a többi pasiban nem (ugyanezt a pár mondatot, ha százszor nem mondtam el, akkor egyszer sem. Hogy ez most a magam nyugtatása, vagy az igazság? Hát, nyugi, Gabi, a második: D)
Akkor, íme a ténymondat, már nem viszem el másfelé a témát: féltékeny lettem. Méghozzá egy osztálytársára. ? – hívjuk most A. Andrisnak (nem írhatom ki a nevét, mert az sértené a személyiségi jogokat). Mert ez a neve. Andris. Kicsit részletesebb személyleírás: úgy néz ki, mint egy hód. Szóval, ha Szolnokon járva egy Andris nev? hód odajön hozzád, hát kérlek, rúgd sípcsonton. Kétszer is (két sípcsont, két rúgás). Én, gondoltam, kicsit elbeszélgetek ezzel a fiúval, vagy csak megmutatom neki, hogy igenis létezem, és nem holmi aranyos fiú vagyok, aki gyönge, mint a harmat. Szóval felkenem a falra, ha okot ad rá. De nem adott (sajnos).
Bementem a sulijába. Beültem két órára. Itt vagyok! Én vagyok! Te még mindig itt vagy? Kirágod alólam a széket, vagy mi? Héé, Hód, mit?l ilyen er?sek a fogaid? Jé, te tényleg mosod ?ket? Nem látszik….
Szóval, ezen órára történ? beülésem következménye egy szül?i panasz lett, amib?l egy apróbb (bazi nagy) z?r kerekedett, majd sírás-rívás, meg igazgató, meg igazgató helyettes. A végeredmény az, hogy szobafogságot kaptam, nem mehetek hozzá most, ?szi szünetben, majd ? jön hozzám, pár nap múlva. Szerencsére. Mert nem bírok ki nélküle még egy hetet. De ez is nagyon rossz így. Mindenki bulizik. ? is. És csak azt hallgathatom, hogy “Képzeld, olyan rohadt jó volt Gréékkel a Svejkben, meg Quimby koncerten, meg a Gangban.” Hát tök jó. A tanulságot levontam. Nyírd ki a hódot a suli el?tt, ne várd meg, hogy bemenjen az épületbe.
Párizs a remény, a boldogság, a szerelem városa. Nem utolsó sorban közös jöv?nk színtere. Érettségi után els? dolgunk lesz repül?vel odautazni, és végre teljesen egymásé lenni. Szerintem szép kilátások. Ha szakítunk is, megyünk.
Na, de szakítunk? Távtéma ide vagy oda, szeretjük egymást. Nagyon. És ez a fontos. Nem áll szándékunkban szakítani. Rossz így, de kibírjuk. AZ együtt eltöltött id? annyira csodás, hogy nem tudom szavakba önteni. Nem is kell. Csak érezni.
Azért persze sokszor ott van a szakítás gondolata, mint végs? megoldás egy problémára, az agy leghátuljában. Nem tudom komolyan venni. Nem is akarom. Szakítani? Nem arról vagyok híres, hogy az ésszer? dolgokat cselekszem. A szívemre hallgatok, s az azt súgja, hogy várjak. Várjam, hogy a Szajna zúgjon a fülembe, ne a villamos. Rendben. Én megvárom.
Ezek a szerelem nev? vírus f?- és mellékhatásai nagy vonalakban. Mindenki dönthet. Rajta múlik minden. Beadhatja magának a véd?oltást, vagy átadhatja magát a betegségnek, a láznak. A t?znek. De csak a lélek égjen, meg persze a test is, de ha csak a test, akkor az nem szerelem. hanem szexualitás. Na. AZ se rossz. De mennyivel jobbak a lelkünk lángjai a másik testén, mint a testi parázs a testi hamu ellen…Antibiotikumnak javasolnám a magányos, elszigetelt életmódot, a bunkózást, a hónapokig csak egyszer fürdést, és hasonló dolgokat. Egy pár pírszing sem árthat meg. Olyan negyven darab. Ezek mind csak megel?z? dolgok, t?lük függetlenül még elkaphatjuk a szerelmet. A végs? megoldás a halál. De az meg káros az életre. Ördögi kör ez…
szó nélkül
,,… Ha most addig-addig lassítanék,míg utolérnél, s egyetlen
szó nélkül felajánlanád eserny?det, lehet, önkéntelenül
beléd is karolok, amin persze meg se lep?dsz, de innent?l
az üres papírt messze elkerülöm, nehogy magamtól elírjalak.”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Pogány Gábor Máté
