Úgy adom, mint lángot kell,
mély tisztelettel,
reménybe ágyazva.
Vászna előtt hallgat így a mester,
előkomponált vázlata
fényétől vakultan…
magamba temettelek,
visellek örömmel,
körömmel-karommal,
cseppnyi gőggel,
ezer oldalammal.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.14. @ 18:47 :: Serfőző Attila
