Szemed Világával teleszórtál,
csillagodra leltem a ’nincsbe’,
poros vállam leseperhettem.
Bennem maradt a bölcső,
mandulaillatú dalaink,
vigaszunk cseppjei,
s a megformázott idő.
Tükrünk matt,
de fáklyám lobog…
Legutóbbi módosítás: 2009.11.12. @ 20:26 :: Serfőző Attila
