Oly messze, oly halkan,
alig érteni szavát:
susogó nyár-dalban
a múlt küldi nekem át
id?n, téren; halványuló,—— itt biztos a “teren” szóra gondoltál…a halványuló, fakuló tollú holló
fakuló tollú holló,——————mind beszédtechnikai szempontból, mind képi megjelenítési szempontból is meglehet?sen zavaros, nyelvficamító és túlspilázott…
cs?rében ezerszín? ?sszel…
Hirtelen remény önt el:
A szell? id?gép, felülsz,—-a szell? id?gép cuccot értem, de
illat-szárnyán repülsz;——————-ez itt és ilyen formában kissé gyerekes megfogalmazás
domboldal, zöldell?,—————a zöldell? dombokat nem tudom összekötni a holló szájában érkez? ?sszel…
s a dombtet?n AZ az erd?…—————-gyenge zárlat.
Sajnos most ezt NP-be pakolom, de érdemes átgondolni ezt a témát újra, csak a jó szavak, jó id?ben és jó helyen legyenek…
Legutóbbi módosítás: 2009.11.30. @ 16:49 :: Süveges Zsuzsanna
