Szendrői Csaba : Hatalmas gyengeség

 

Nem adom lelkem

Csak szalutálok

Teremt? er? ellen

A szobám sarkában

A falu bikájával

Vagy a világéval

Szemezek ha kell

Fakardom faragom

Élesebbre untalan

Kudarcot nem ismer?se

Isten fattya vagyok magam.

 

…Dühöm dögrovása

Söpr? semmiség

Feltör? er?m hulláma

Zavarodott kissé

Izmom szakadása

Mint gyenge szell?

Misén vizezett bor

Hurrikán ellen bárányfelh?…

 

Fejem veszíteném

Utánam vágnák

Mártír engedelme

Egom a sárkány

Magam hanyagsága

A létezés semmisége

Isten kissé elhanyagolt

Gatyába rázni nem kísérlem

 

Medd? fohászomhoz

Dadogó jambusok

Véres szakállú mikulás

Magas sarkú krampuszok

Remeg? beteg világban

Er?m teljében

Megölök minden állatot

– ahogy én szeretem

Két sor-t?zében

 

Térdeljetek hát

Szátokat nyissátok

Perverz kozmoszomban

Inkább a szavaim innátok

Nem azért mert én tudom

Engem nem is érdekel

De látod mégis el?ttem

A magadfajta térdepel…

Legutóbbi módosítás: 2009.11.09. @ 06:28 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...