Ezeket most nem igazán lehet
Belevágni holmi szótagszámba
Vagy szavakat keresni
Majd rendezni ?ket sorba
Már folynék is a könny
S a sárkány (úgymond)
Orrba vágja a hiú daliát
Ki Dalí mosolyával
D?l dugába majd
Szépítve adja el?
Diadalát…
Én mindent megpróbáltam Csöppöm
S a félelmes boszorka
Mintha tüzed okádna a torka
Férje fejét hajhellyé alakítva
Ad munkát a paróka
Monopóliumba dolgozó
Unokaöccsének
Kit elnézve bizton állíthatunk
Álommunkája gyümölcse
Arra termett hogy családja
Rá a vagyonát költse.
Én szereztem neked bájitalt
És ültem melletted éjjeleken át
Hogy szíved zavarát
Kiegyenesítse
És volt felolvasva Nietzsche
Hogy megkönnyítse
Érzelmi útveszt?d viadalát,
S etettem az agyaddal a szíved,
Voltam kemény harcos alázatos híved
Mégis kétfelébe vágta utunk
A tény
Hogy a szív nem vezérelhet?
Hogy valahol ett?l
Ember az emberi lény…
S én csak állok most
Hagyva a szilánkokat a talpamba vágva
Már ha nem haragszol hogy így eléd
Látod a kardom is eltörött
Nem is vághatnám már beléd
Csak aludni jöttem karodba
Ha úgy tetszik az utolsót
Utolsó leheletedt?l szublimálok majd
Így megspóroljuk a koporsót
„persze a rém meztelenül
táncolt végül a fiúnak,
de err?l nem beszélhetünk csak négyszemközt”
Legutóbbi módosítás: 2009.11.20. @ 07:18 :: Szendrői Csaba
