Ma még a lég mint
Háncsolt ?szikék
Foszlik az ?sz
A télre vicsorít
Szemfogát a
Csupasz nyakakba
Mélyeszti
Levélbe csomagolja
A mirelit kerteket
És integet
Levágott ujjú
Keszty?jében
A vén
Fehérszakállú lét
Éppen farönköt
Pakolom
Hogy önnön
Lángja
Sárgás halála
Húsos vastag
Melegén
Mint a pokol karámja
Ideális távolságból
Majd helyet kínáljon
A meghitt
Fehér napoknak
És mások is csak pakolnak
Pasztellba
Omlik a kertvég
Mintha én is ott lennék
Újabb felesleget szórok
Mint kivágott
Nyelv? szónok
Adom alá a csendet
Hatásom
A jelenet magába
És nyugodt vagyok
Én a teraszon
Meleg szívvel
Dobogok
A rideg valóságra
Kockás pokrócok
Nekem az ?sz
Deres térk?
És a kifújt füst
víziója a pára
Felhalmozott
Ez az
Kukacos rohadó alma
Egy kupacba vágva
Van ki gyászolva mereng
Van ki nevetve
a kamillát
inhalálja
Én keblemre ölellek
Hisz a m?vészet maga
A pusztítás dialektikája
Hogy diadal nélkül
Kopasz fejcsúcs
És kivágott kalap karimája
Más könnyét törlöm
Néniket segítek nagykabátba
Minden elenyész
semmi sem hiába…
Legutóbbi módosítás: 2009.11.04. @ 10:30 :: Szendrői Csaba
