Szögedi Judit : Suttogások.

Nyomtatás

Hiányzik valami más,

Valami régi,

Messzekékl?-fényl?

Égi látomás,

Valami új,

Mi felemel, széjjel fú,

Valami édes-búsongó

keserv,

Csontokban kacagó

?si delej,

Ha a kör bezárul,

Kihúnynak az évek,

Hamvain- mint végs?

jótev?-,

Bársonyperceket sz? még

a szánalom,

A megrém?lt id?nek,

Mely félve várja

A hazug holnapot,

Hol nincs szelíd léleknek

párja: Tudom,

Magad maradtál magadnak

megváltó irgalom,

S így, lassan feloldódva az égre,

Az elhagyott, zendül? semmit

hallgatod,

S csupasz tenyérrel

Régvolt napok

kopott selymébe burkolózva

A végtelen csönddel távozol.