*
Egy fakó virág
áll még itt árván,
nevét sem tudom.
Lankadt levél
lebeg a vállán,
aprócska földkupac
fölé hajolva, mintha
tűnő álmaim siratná.
Gyáván szól
egy síp a szélben.
Térdre rogyva
vár a nyár.
ősz pribék csiszolja
fényes pallosát a télnek.
Fércelt himnuszod
hiába hintenéd
a rőt avarra.
Kapard csak össze
krajcáros kincsed
vén zenész!
Ha a tavasz végül
mégis itt találna,
húrok nélkül,
mondd, mire mégy?
Legutóbbi módosítás: 2009.11.11. @ 08:27 :: Takács Dezső