Pillantásom derű, azt mondtad nekem…*
Pillantásom derű, azt mondtad nekem,
Tisztábban szívod, lélegzed, mint hajdan,
Hátradobott csokor maradt a kertben,
Lányok harcolva kapkodtak utána a múltban.
Te, mint fény a szürke ruhában dúdoló lénynek,
Hátradobom magam után, a dohos elhasznált levegőt,
Marad ott a tönkön, verje az eső szét egészen,
És te új ruhába öltözteted, az egész emberi erőt.
Én vagyok, én, aki ember próbál lenni nap mint nap,
Beteg gondolatoktól befestve, sodródva kóválygok,
Kapkodok a leszakadt gyökérbe, a málló földbe,
De te levetted rólam örökre csókoddal az átkot.
Ennyi ami egyszerű, ennyi ami tisztességes,
Ezért is mondok egyszerűt te néked,
Egy szót, amit nem fog szétfújni a szél az égen,
Csak itt marad a falak között, hogy szeretlek téged.
2008
Legutóbbi módosítás: 2009.11.09. @ 12:47 :: Thököly Vajk