A KILÁTÓNÁL
Nap szárította fehérre,
a jég csiszolta simára.
Mohát növesztett északi oldalára
a fény hiánya.
Turistaút mellett tanú.
Szikla.
Tízéves-korom kirándulásait,
emlékeim lapítja fényképalbumokba
fekete-fehér erezet.
Anyámat láthatom benne,
a kezet. Földre nyúl
hóvirágért.
Csokorba kötött vasárnapok.
Hajnali mea culpa mise után,
hogy lopott pénzb?l került zsebembe bicska,
és délután magam metszette
somfabottal ver majd el apám.
Szikla .
Halálra ítélte vélt félelem,
a háború, a gyilkolni kell
kényszere,
szárnyaló elme képzelt helyébe
dróttal kerített eget ,
fürkész? gép-szemet.
Városom fölé erny?t terít
nagy pók.
Pitypang helyett
számolhatom majd új id?k
lábnyomát lenn a völgyben.
Flaszteren.
Igaz, ott hóvirág nem terem,
de ?r sem áll majd
fegyverrel – talán.
A szikla?
Ott marad újabb századokra
szürkén-fehéren
darabra robbantva, k?nek.
A Tubesen.
-csataloo-
BGJ.2009.12.18.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.18. @ 11:09 :: Balog Gábor -csataloo
