Katasztrófahelyzet!
Karácsony!
Ömlik a mákony.
Nem figyel
beszálló-kapuhoz kirendelt
Cerberus. Valami csöpp,
félkreol, gazdag-fiú,
megszállott utas
jut betlehemes,
hazatér?k közé.
Lábán a mennyország kulcsa,
barkácsolt TNT.
Röpülünk, szállunk.
miénk az ébrenlét jussa, az álom.
Túl minden, ésszer? határon
a nehézb?l könny? lesz,
múltakból jöv?.
Egy pillanatra minden
Atroposz kezében.
Az életünk,
a megéltjeink,
a szeretteink könnye utánunk,
mert bamba bokszi,
gyufával játszik.
Gyújtja gyertyáink.
Füstöl a füstös.
Megússzuk.
Elcseszett vegyész!
Hattyúdalnak szánt,
halk Aida áriában
nincs ész elég
önpusztításhoz se manapság.
Rosszul tanult ez is.
Istennek hála!
A gy?lölet rabság.
Gy?lölköd?re mért.
Juhé! Gépünk földet ért!
Vár otthon pulyka, rizs,
dobozba bújtatott semmi….
Bazár.
Ülünk.
Villódzón szól a boksz.
Hírekr?l.
Mondják, visszavesznek
minden hibától mentes árut,
a kis hibájút is.
Százalékkal.
A maradékkal?
Adnak reklám-pontokat,
rászorulóknak.
Sózzák a jöv?t.
Szalma-barmok, szénapásztorok,
meg Karácsony,
Hú, de együgy?n tartozunk
mázzal takarva ide-oda!
Magyar valóság.
Húzd rá cigányban
nem a brácsa,
gordonka viszi a prímet.
Hamis.
Lesz-e még egyszer,
az a beígért,
vörösmartys ünnep?
A bomlottagyú, a bokszi,
kiérdemelt cellában dekkol.
A robbanószerkezet
ketyeg tovább.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.28. @ 06:46 :: Balog Gábor -csataloo
