A te hangod?
Belelágyult a tenyerembe.
Karcait vesztette.
Semmi sallangot nem kötött nyakába helyette,
csak tisztult.
Tán többet ért a körötte zajló sok változásból,
a másodhelyre
sosem visszalép? apából-anyából,
tán az ágy tette,
az id?, talán,
a havonta beér?, el nem vetélt.
Holnap bölcs?t ringató kezek ígérete.
A messzeség, új szagok, illatok,
beszélgetések tiszta,
ánizs- mentolíz-fogpaszta-lehelete.
Kisszobád burka,
a cip?d, lerúgva bejárat el?tt.
Mosogatások megosztott kényszere,
vagy csak az, hogy a házban,
mindegy, mekkora,
a gazdasszony te vagy.
A hangod?
Tiszta, messzehangzó.
Érctorok.
Távolbalátó sokdioptriás pápaszem.
Mondd kedvesem!
Van-e a Földön, hited-hitem szerint,
pápánál nagyobb világi úr?
Sok mindent. Néha furcsát is látsz.
Kimondod.
Én igaznak tartom.
Elhiszem.
2009.12.05.
Megjegyzés: Horváth Líviának
Legutóbbi módosítás: 2009.12.06. @ 08:11 :: Balog Gábor -csataloo