A hangod, mostanság karcosabb,
hogy kényszer? palackba zártságból,
dzsin,
visszajöttél.
Ma is bodor a füst,
és sok a köd körötted,
a szókötések is megszokottak,
fáj a fáj,
és id?nként deklaráltan
csak hálni jár beléd a lélek.
Mégis, mintha jobban ismernélek,
t?zb?l született, t?zbe halt madár.
Drótot karmoló lábak görcse oldott.
A szárny röptére készül?, kibontott.
S?t.
Néha száll.
Tesz díszkört ?szbúcsúztatón.
Titkon.
Tavaszra vár.
Kedves, vénül? almafám
a vadrózsa mellett
ma lombtalan.
Alszik.
Utolsó hullott levéllel
szép, piros almát ígért
fél-felébe, hogy megosszam.
Mérgezetlenül.
-csataloo-
BGJ.2009.12.04.
