Bátai Tibor : Ajánlat

                                                                     Uram

                                                                     nem ragaszkodom

                                                                     víg esztendőhöz

                                                                     csak éppen

                                                                     tartsad őt

                                                                     távol

                                                                     a megvont határtól

                                                                     tedd

                                                                     hogy még ne

                                                                     érje

                                                                     el ama szeretve

                                                                     féltett

                                                                     védett

                                                                     kört

                                                                     önnön tükör-

                                                                     képe láttán

                                                                     megfusson

                                                                     gyáván

                                                                     hátat fordítson

                                                                     legalább egy évnyi időre

                                                                     s hogy azután

                                                                     mennyivel többre

                                                                     tisztázhatjuk majd

                                                                     ilyentájt

                                                                     jövőre! 

 

                                                                     Nem ragaszkodom

                                                                     víg esztendőhöz

                                                                     csak éppen add

                                                                     hogy mi múlandó belőle

                                                                     sebes szárnyakon

                                                                     suhanjon

                                                                     tova

                                                                     ám maradjon

                                                                     fönn

                                                                     örökre

                                                                     minden pillanata

                                                                     mi nem ismételhető varázslat

                                                                     meg nem fejthető titok

                                                                     és fölfoghatatlan csoda!

 

                                                                     Nem ragaszkodom

                                                                     víg esztendőhöz

                                                                     csak éppen engedd

                                                                     hogy körötteimben

                                                                     ne támadjon

                                                                     az unalomig ismert

                                                                     arcokban s gesztusokban

                                                                     új hiány

                                                                     és végül tedd

                                                                     hogy olykor

                                                                     ha már vég-

                                                                     képp

                                                                     el nem

                                                                     kerülhetem

                                                                     föltűnésmentesen

                                                                     szolidan

                                                                     tudjam

                                                                     majd unni

                                                                     magam!

 

                                                                     Nem ragaszkodom

                                                                     hát

                                                                     víg esztendőhöz

                                                                     Uram!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.29. @ 11:46 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.