Kerülgetem
egyre,
mi lényegem.
(Erről szólt
minden
egyenes szavam
és gunyoros énekem.)
A “mégis” csapdáját.
Az állhatatos bukást.
S hogy el nem
kerülhetem,
régen meg-
sejtett tudás.
Úgy élek egy-egy
újabb nélküllel
tovább,
hogy lélegzésem is
hőstett.
És persze alku.
Meg: árulás.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.01. @ 20:13 :: Bátai Tibor